Csak egy kicsit változtattam a testemen, de biztos, hogy rá fog jönni, és akkor nem vesz el feleségül
Én is megcsináltattam, bár ne tettem volna!
Hagyománytisztelő és egyszerű vidéki családban nőttem fel. Nem csak a szüleimében, az én értékrendemben is legfontosabb a család, a vallás és a tisztességes élet.
Eddig minden szempontból követni tudtam életelveimet, még azután is, hogy Budapestre kerültem. Tény azonban, hogy kiskamasz korom óta mindig bajom volt saját magammal.
Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy apró, szinte láthatatlan mellekkel áldott meg az ég. Azt hittem, hogy örökké szenvedni fogok emiatt. Egy főiskolás évfolyamtársam, egyébként az egyik legjobb barátnőm hozzám hasonlóan szenvedett pici mellei miatt. Aztán gondolt egy nagyot: elment egy plasztikai sebészhez, és „megcsináltatta” a melleit. Nem lettek túl nagyok, hanem arányosan szebbek, és tényleg sokkal jobban nézett ki.
Ebben az egyben megingatott engem a városi élet: elhatároztam, hogy én is megműttetem magam. Persze a legnagyobb titokban – nemhogy a szüleimnek, legszívesebben saját magamnak sem árultam volna el. És mivel arányosan teltebb lettem, fel is szedtem pár kilót, egyszerűen senkinek sem tűnt fel. Ennek már négy-öt éve, azóta bőven volt időm megszokni és megszeretni az új testem.
Néhány hónapja megismerkedtem egy fiúval. Hasonló a gondolkodásmódunk, és azt hiszem kezd a kapcsolat nagyon komollyá válni. „Úgy” még nem voltunk együtt, de ez természetes is, hiszen az első élményt mindketten az esküvő utánra tartogatjuk.
Úgy általában beszélgettünk a plasztikai műtétekről egy alkalommal, és a barátom azt mondta, hogy soha nem bírna olyan nővel járni, aki bármit is megváltoztatott magán. Hogy bűnt követ el az, aki az Úr teremtését önhatalmúlag megváltoztatja. A lelkem mélyén egyetértek vele (szenvedtem is egy darabig a lelkifurdalástól). De most már olyan vagyok amilyen, amilyennek elfogadtam és megszerettem magam – és nem tudom, hogyan mondjam el neki. A barátnőm szerint nem is fogja észrevenni. És ha mégis?! Nem hagyhatok egy ilyen meglepetést a nászéjszakára...
Forrás: blikkruzs.hu